Minőségbiztosítást indokló körülmények

Az egészségügy a XX. század utolsó évtizedeiben jelentős változáson és fejlődésen ment át. Megváltoztak a megbetegedési és halálozási viszonyok, az ellátás során alkalmazott diagnosztikus és terápiás technológiák módszerek. Ugyanakkor az egészségügyi ellátórendszer szerkezete, a szolgáltatások összetétele, az ellátási szintek igénybevétele nem követte sem az orvostudomány és az orvostechnika fejlődését, sem a megváltozott szükségleteket vagy igényeket. Mindennek következtében nőtt a rendelkezésre álló pénzügyi források és a struktúra forrásigénye közötti szakadék, miközben a lakosság egészségi állapota nem javult, sőt egyes területeken romlott. A változatlan szerkezet és működési mód mellett az ellátás minősége elmarad a kívánalmaktól és megfelelő változtatás nélkül előbb vagy utóbb komoly működési zavarok alakulhatnak ki. A struktúra és a finanszírozás jelenlegi formájának átalakítása mellett - a költségérzékenység érvényesítése, a hatékonyság alapelvét előtérbe helyező minőségirányítási elvek és módszerek alkalmazása, az egészségügyi dolgozók kompetenciájának fejlesztése adhatnak megoldást a XXI. század egészségügyi problémáira.

Mivel az egészségügyi közkiadások az elkövetkező években várhatóan nem növelhetők, különösen fontos kérdés, hogy ebben a helyzetben milyen stratégiával lehet kezelni azt a gazdasági és társadalmi kihívást, hogy a romló egészségügyi finanszírozás mellett Magyarország lakosságának egészségi állapotában ne következzen be romlás, az ellátás jobban megfeleljen a XXI. század kihívásainak, megelőzhetők legyenek a gyakorlatban előforduló hibák, illetve ezen stratégián belül a minőségszemléletnek, a minőségmenedzsmentnek és ezen belül a hatékonyságnak, illetve a bizonyítékokon alapuló ellátásnak és a minőségre koncentráló gyakorlatnak milyen szerepe lehet?

A minőség és a hatékonyság fejlesztése természetesen nem csak Magyarországon jelent problémát. Az Európai Unió országaiban, az egészségügyi ellátás, illetve a tartós ápolás számára - melyet a krónikus betegségek számának növekedése és a társadalom elöregedése okoz - a legfőbb kihívást az jelenti, hogy meg kell birkózni az új technológiák költségnövekedést okozó hatásaival. Megoldandó problémát jelent az intézményi szabályozás jobb kialakítása, valamint olyan ösztönzők kialakítása, melyek az orvosok és páciensek számára egyaránt biztosítják az egészségügyi szolgáltatások racionális igénybevételét (Council of the European Union, 2006).

Bár a hagyományos menedzsment szemlélet is eredményezhet javulást az egészségügyi ellátás minőségében, de a fejlődésnek gátat szab, ha a minőség megvalósulásához hiányzik a minőségfejlesztési módszerek alkalmazása, a dolgozók felelősségének kialakítása, a minőségfejlesztő programokba való bevonás.

Néhány szempont, amely indokolja a minőségszemléletet és a minőségbiztosítást az egészségügyben

Betegségek előfordulásában bekövetkezett változások
Az egészségügy tudományos-technológiai fejlődése
A mikrocsipek forradalma
Társadalmi és gazdasági változások
Változás az egészségügyi személyzet és a beteg között
Az egészségügyi ellátás költségei
Lakosság egészségi állapota
Hibák az egészségügyi ellátás során
Elkerülhető halálozás, betegbiztonság

Betegségek előfordulásában bekövetkezett változások
Míg a fejletlen ázsiai, afrikai országokban változatlanul a járványos betegségek, az éhezés jelenti a fő egészségügyi problémát, a fejlődő és a fejlett ipari országoknak más kihívásokkal kell szembenézniük a XXI. század első évtizedében. Az egészségügyi ellátás-tervezésénél, az öregedésen kívül, figyelembe kell venni ezeket a jellegzetességeket is:

•  Az akut fertőző betegségeket felváltották a krónikus, főleg a nemfertőző betegségek.
• Több, régen az élettel összeegyeztethetetlen betegség gyógyíthatóvá vált, de tartós gondozást igényel (pl. cukorbetegség).
• Az élettartam hosszabbodása és az életmódváltozás növelte egyes betegségek, és kóros egészségi állapotok arányát.
• Nőtt a tartósan egészségkárosodottak, a rendszeres ellátásra, gyógyszerelésre és ápolásra szorulók száma.
• Nőtt a balesetek, bűncselekmények miatt károsodottak száma.

Az európai országok járványügyi intézkedéseiknek köszönhetően az elmúlt évtizedek alatt lényegesen csökkent a fertőző betegségek száma, illetve az ebből származó halálozás.
A fertőző betegségek számának csökkenésével szemben növekedett a krónikus nemfertőző betegségek jelentősége (keringési rendszer betegségei, a daganatok, cukorbetegség, elhízás, az emésztőrendszer és a légzőrendszer betegségei, mozgásszervi betegségek, depresszió stb.). A betegségek megoszlása, balesetek, a mérgezések és az erőszakos cselekedetek, ezek következtében a tartósan egészségkárosodottak, a rendszeres ellátásra, gyógyszerelésre és ápolásra szorulók száma, a halálozási adatok jelentősen eltérhetnek az európai országok között. (WHO, 2003  )
Nem csak egészségügyi, de szociális problémát is jelent, hogy – országonként ugyancsak eltérő mértékben – növekszik a szenvedélybetegek száma, mely változás ugyancsak kihívást jelent az egészségügyi és szociális rendszerre.

Az egészségügy tudományos-technológiai fejlődése
Ez elmúlt néhány évtized alatt olyan intenzíven fejlődött a tudomány, melynek következtében exponenciálisan megnőtt a rendelkezésre álló egészségügyi technológiák száma. Ezek egyrészt új lehetőségeket teremtettek, de egyúttal új követelményeket várnak el az egészségügyi ellátás gyakorlatától.
Az egészségügyi technológiák terjedése, egyrészt szakmai szempontok oldaláról változtatta meg az egészségügyi ellátást, másrészt alkalmazásuk – a korábbi technológiákhoz viszonyítva - legtöbbször nagyobb költséget jelent. A korszerű egészségügyi technológiák alkalmazása ugyanakkor lerövidítheti a végleges diagnózis megállapításához, illetve a gyógyuláshoz szükséges időt, és ezzel csökken a táppénzes napok száma, illetve a munkából való kiesés időtartama. Megfelelő bevezetésükkel és alkalmazásukkal tehát hatékonyabbá tehető az ellátórendszer és az egész gazdaság működése.
A hasonló, az alternatívát jelentő diagnosztikus és terápiás technológiák összehasonlító –költség-hatékonysági elemzése, továbbá ezek hatásainak vizsgálata az egészségügyi költségekre, a társadalomra és a gazdaságra hívta életre az egészségügyi-gazdaságtani elemzések szükségességét, ezen belül az egészségügyi technológiaelemzés módszertanát.
Ez elmúlt néhány évtized alatt szédítő iramban fejlődött a transzplantációs sebészet, gyakorlatilag megszűnt a kanyaró és poliomyelitis okozta halálozás és rokkantság, illetve számtalan új diagnosztikus és terápiás eljárás került bevezetésre.
Néhány példa az utóbbi évtizedek változásaiból:
Negyven évvel ezelőtt a legtöbb szülés otthon történt, ma már szinte mindenki kórházban születik, és a terhesség követéses vizsgálatai szinte teljes mértékben kikerültek a családorvosok kezéből.

• Negyven évvel ezelőtt magas volt a halálozás duodenális ulcus miatt, gyakran kellett sürgősségi, intenzív ellátást és sebészeti megoldást alkalmazni. Ma a műtét nélküli vizsgálati lehetőségek, mint a gastroscopia, a kontrasztanyagos radiológiai vizsgálatok, és a hatékony gyógyszeres kezelés lehetővé tette a betegek otthoni körülmények közötti, családorvosi ellátását.
• Az anginás betegek ellátásában egyre nagyobb szerepet kapott a kórkép pontosabb diagnózisa, és a sebészeti technika fejlődése lehetővé tette, hogy megfelelő esetekben coronaria by-pass műtéttel javuljon az életminőség.
• A minimális beavatkozást igénylő kezelések és az egynapos sebészet térhódításával úgy tűnik, hogy mintegy tíz éven belül a sebészeti betegek kevesebb, mint egy harmadának kell majd kórházi elhelyezést biztosítani éjszakára.
• A molekuláris biológia forradalma lehetővé teszi, hogy megjósoljuk, megelőzzük, és talán időben kezeljük a genetikailag meghatározott betegségeket.
• Kilátás van arra, hogy az új generációjú gyógyszerek felveszik a harcot például a demenciával és egyes rákos megbetegedésekkel szemben.
• A jövőben valószínűsíthető, hogy egyre szélesebb körben alkalmazzák majd a beteg számára jobb lehetőségeket biztosító mind precízebb protéziseket, a szervtranszplantációt, valamint a mesterségesen előállított szövetek és szervek beültetését.
• Egyre több, kórházakra épülő diagnosztikus technológia elérése válik lehetővé, úgy mint a terheléses tesztek, az endoszkópos vizsgálatok és az invazív radiológiai beavatkozások.

A mikrocsipek forradalma
Az orvostudomány és az egészségügyi ellátásban egyre nagyobb szerepet kap az információ. Nagy adatbázisok gyűltek és kapcsolódtak össze, váltak nemzetközi szinten elérhetővé az egészségügyi dolgozó számára is felhasználóbarát rádió és műholdas kommunikáció révén.
Néhány példa amelyek a napi gyakorlatban is megvalósultak vagy megvalósíthatók:

• Kézi komputerek, amely éppolyan nélkülözhetetlen eszköze lesz a családorvosnak és a nővérnek, mint a sztetoszkóp vagy az injekciós tű.
• Eredményesebb adatkezelés és adattovábbítás a praxison belül, a praxisok és a kórház, valamint a praxis és a beteg otthona között. Ez elérhető faxok továbbításával és direkt komputer kapcsolattal, akár a komputeres szupersztráda révén.
• Komputerizált az előjegyzési rendszer, amely lehetővé teszi az asszisztens bevonását a betegellátásba.
• Az orvosi rendelőben az Interneten keresztül elérhető a helyi, nemzeti és nemzetközi klinikai adatbázis.

Az elektronikus információ jelentősen megnövelte mind az alapellátás, mind a járó- és fekvőbeteg szakellátás lehetőségeit:
1. Differenciáldiagnosztikai támogatás
2. Klinikai epidemiológia adatszolgáltatás és információ
3. Információkeresés egy konkrét klinikai probléma meghatározásakor
4. Irányelvek elérése, szakmai protokollok elérése
5. Betegek tájékoztatása

• Videó kapcsolat az orvos és a beteg otthona között. Terjed a betegkövetés és tanácsadás videofon révén, amely lehetővé teszi, hogy a beteg ne hagyja el otthonát.
• A távdiagnózis és videokonferencia a családorvos és a specialista között a beutalási szokások megváltoztatására, amely lehetővé teszi, hogy a betegnek ne kelljen olyan gyakran a szakrendelőbe utaznia.
• Az elektronikus, kicsiny kártyákon kódolt beteg-adatbázisok nagyon könnyen szállíthatóak. Tartalmazzák a beteg egészségügyi adatainak összességét. Mikrochipek új lehetőséget nyitnak a betegek gyógyszeres kezelésének ellenőrzésére.

Társadalmi és gazdasági változások
Vannak társadalmi tényezők, amelyek hatással vannak az egészségre és fontos szerepük van az egészségügyi ellátással szemben támasztott igények meghatározásában

 Néhány fontos társadalmi változás   

• öregedő populáció
• a spiritualizmus csökkenése
• növekvő bűncselekmények és erőszak több elvált család
• kisebb háztartás növekvő képzettség növekvő elvárások
• egészségi szemlélet változása

Néhány fontos gazdasági változás

• növekvő nemzeti jólét
• nehéziparban dolgozók részaránya csökken
• több nő dolgozik
• több a részidejű munkás
• többen váltanak karriert
• magasabb munkanélküliség
• szélesebb vagyoni eltérések, fogyasztói társadalom

Megváltozott életmód
Az egészség és a betegség megoszlására nagy hatással vannak a társadalmi körülmények, a környezet és az életmód. Kapcsolat van például a beteg gazdasági státusza, a lakáskörülmények és az egészség között. Hasonlóképpen a környezeti hatások (úgy mint a porártalmak) és az életmód jellegzetességei (úgy mint a dohányzás és a drog fogyasztás) direkt módon befolyásolják a túlélési esélyeket és az életminőséget.

Az egészségügyi dolgozók helyzete
Az egészségügyi dolgozókra ugyancsak hatással vannak a társadalmi és gazdasági változások. Változik a férfi és női orvosok aránya vagy változik a részmunkaidőben alkalmazottak aránya az egészségügyben is. Az orvosok tükrözik a társadalmat abban a tekintetben is, hogy egyre kevésbé hajlanak a túlórázásra, az ügyelet számát törvény szabályozza. Növekszik elvárásuk arra, hogy a munkahéten belül több időt tölthessenek el a családjukkal és nem orvosi tevékenységekkel. A gazdasági jellegű tényezők közül lényeges az egészségügyben dolgozók anyagi helyzete, amelyek ugyancsak hatással vannak a munkaerő-megoszlásra, a munkaszervezésre.

Változás az egészségügyi személyzet és a beteg között
Az egészségügyben dolgozó jogi és gazdasági okok miatt egyaránt egyre inkább rá vannak kényszerítve arra, hogy előzékenyek és barátságosak legyenek a betegekkel szemben. A betegek egyre többet akarnak tudni saját állapotukról, adataikról, és a panaszaik megoldására irányuló diagnosztikus módszerek és kezelések hatékonyságáról. A betegek és az egészségügyi kormányzatok elvárják az egészségügyi szolgáltatóktól, hogy felméréseket végezzenek a hozzájuk tartozó populáción belül arra nézve, hogy az emberek meg vannak-e elégedve a nekik nyújtott szolgáltatásokkal, illetve hogy felmérjék a fejlesztésre szoruló területeket.
Ez a tendencia annál inkább erősödik, minél tájékozottabbak az egészségügyi ellátás felhasználói. Tájékozottságukat növeli az információs technológia adta lehetőségek egyre szélesebb körű felhasználása.
A betegek egyre inkább képesek eldönteni, hogy a jövőben mit is kívánnak megvásárolni az egészségügyön belül. Esetleg szabadon menjenek a specialistához, vagy akár több családorvost is kipróbáljanak. Sokkal inkább, mit hogy egy kijelölt útvonalat, a beutalási rendszert kövessék.
Annak ellenére, hogy a jövőben is megőrizzük a beutalási rendszert, a betegek képesek lesznek, és bele is akarnak majd szólni abba, hogy melyik specialistához küldjék, vagy melyik kórházba vegyék fel őket. Tehetik ezt azért, mert szabadon elérhető lesz számukra az egyes specialisták vagy kórházak teljesítményét bemutató, napra kész összehasonlító elemzés.

Nagyobb felelőség
A betegekkel kialakítandó új kapcsolat és a költségérzékenység kettős hajtó ereje növekvő nyomást gyakorol az egészségügyi dolgozókra, hogy felelősségteljesebben végezzék feladatukat. Három, egymással kölcsönhatásban lévő dimenziót lehet ezzel kapcsolatban megfogalmazni:
1. A betegek keresik a közvetlenebb felelősségvállalást az orvos-beteg kapcsolatban, amelyben az erőegyensúly a beteg felé tolódik el.
2. Másodszor, egyre nagyobb súllyal nehezedik a felelősségvállalás kényszere a szakmai képviselőkre. Nem formális módon az auditon keresztül, formálisan pedig az egészségügyi dolgozók engedélyező és igazoló testületei révén.
3. Harmadszor, egyre nagyobb felelősségvállalásra kényszerít a menedzsment. Ez nem meglepő fejlődés az egészségügyön belül. A "menedzselt ellátás" alapelvein nyugszik.

Az egészségügyi ellátás költségei
Az egészségügyi költségnövekedést több tényező befolyásolja.  Költségnövelő tényezők közé tartoznak az új egészségügyi technológiák alkalmazása, a lakosság növekvő igényei, az ellátás szerkezetéből és folyamataiból következő nem költség-hatékony gyakorlat. A népesség öregedése - mivel az idősebbek jellemzően jobban rászorulnak az egészségügyi ellátásra és hosszú-idejű ápolásra - szintén hozzájárul az egészségügyi kiadások növekedéséhez. Ma már mindenki számára világos, hogy az orvosi ellátásban meglévő lehetőségek összességének felhasználása túlnövi a társadalom teherbíró képességét. A következő évtized legfontosabb és legsürgősebb feladata az egészségügyi ellátás racionalizálásának etikai és módszertani megvitatása, amely érinteni fogja az egészségügyi ellátás minden szintjét, de első sorban a háziorvosi rendszert.
A finanszírozók és megbízók már érzik az ellátás költségességének súlyát, és arra ösztönzik az orvosokat és nővéreket, hogy az eddigiekhez képest jobban tartsák szem előtt a minőség és a költségek közötti kapcsolatot.
A XX. század végén kialakult egészségügyi árrobbanás a következő kérdéseket vetette fel az egészségügyre fordított pénzügyi erőforrások eredményes felhasználásával kapcsolatban (Orosz, 1999 ):

• Az egészségügyre többet fordító országokban kedvezőbb-e a lakosság egészségi állapota?
• A lakosság egészségi állapotának a javításában a legmegfelelőbb forrásfelhasználás-e az egészségügyi kiadások növelése?
• Arányban áll-e a kapott eredmény az egészségügybe áramló óriási mértékű közpénzekkel?
• Hasznos-e, és kedvezően befolyásolja-e a betegek egészségi állapotát a korszerűbb, de egyúttal drágább egészségügyi technikák alkalmazása?
• Nem lehet-e ugyanebből a pénzből az egészségügyön kívül nagyobb egészség-nyereséget elérni?

Lakosság egészségi állapota
Magyarországon az egészségügyi közkiadások GDP arányos csökkenése és az egészségi állapot romlása következett be. Az OECD  2007-es adatai szerint Magyarország egészségügyi kiadása 7,4 %, míg az OECD országoknál ez az arány átlagosan 8,9 % volt. Hasonlóan alacsonyabb hazánkban az egészségügyi közkiadások aránya is, mely 2007-ben Magyarországon 70,6 % volt, szemben az OECD országok 73%-os arányával A egészségügyi kiadások arányának elmaradása az OECD országok átlagától a magyarországi népegészségügy kedvezőtlen mutatóival párosul.
Az egészségi állapot helyzetét jelzi, hogy 2007-ben Magyarországon a születéskor várható élettartam csak 73,3 év volt, szemben az OECD országokban megfigyelt 79 évvel. Magyarország adatainál csak Törökországban alacsonyabb a születéskor várható élettartam (OECD, 2009).   Annak ellenére, hogy az utóbbi másfél évtizedben az életkilátások javultak, az EU jelenlegi szintjének eléréséhez legalább még 15-20 évre van szükség (Józan, 2009).
►Lásd még:
►Magyország lakosságának egészségi állapota

Hibák az egészségügyi ellátás során
Az új egészségügyi technológiák CSAK megteremtik a lehetőséget a technikailag magas színvonalú egészségügyi ellátásra, DE csak megfelelő alkalmazásukkal érhető el a várt eredmény. Nem megfelelő használatukkal nem csak a betegek egészségét veszélyeztetik, de felesleges költségeket is generálnak, ami tovább rontja az egészségügyi ellátás finanszírozhatóságát.

Az ellátási hibák két fő csoportba sorolhatók:

• Az emberi tényezők, amelyek a hibaforrások mintegy negyedét teszik ki, elsősorban az ismerethiány, a szükséges adatok vagy szakmai előírások, kritériumok figyelmen kívül hagyása vagy elhanyagolása említendő.
• A rendszerhibák, melyek között általánosak a kommunikációs hiányosságok, a különböző ellátási területekre vonatkozó kritériumok, irányelvek (leíró standardok) hiánya vagy nem megfelelő minősége, illetve a szervezet nem megfelelő működése.
  

A mindennapi ellátás során a következő hibák fordulhatnak elő:

Az egészségügyi technológiák alulhasználata
Az egészségügyi technológiák alulhasználata alatt az értendő, ha igazolt eredményessége ellenére a technológia nem kerül alkalmazásra, annak ellenére, hogy ezzel jelentősen lehetne javítani az egészségügyi ellátás szakmai minőségét.

Az egészségügyi technológiák túlhasználata
Az egészségügyi technológiák túlhasználata alatt értendő, amikor az adott egészségügyi technológia alkalmazásával egészségnyereség nem érhető el, vagy nagyobb a kockázat kialakulásának esélye, mint az előnye.

Az egészségügyi technológiák nem megfelelő használata
Az egészségügyi technológiák rossz, nem megfelelő használata alatt az értendő, amikor megfelelő ellátásban részesül a beteg, de olyan megelőzhető szövődmények alakulnak ki, amelyek miatt a várt egészségnyereség nem következik be. Ide tartoznak, pl. a gyógyszerelés vagy a műtéti beavatkozások megelőzhető szövődményei.

A nem megfelelő alkalmazás nem egyenlő a hibával, ugyanis nem minden hiba okoz egészségkárosodást, ha időben felismerik. Az egészségügyi ellátás során kialakuló hibák téves diagnózist, terápiát, indokolatlan felvételt vagy korai hazabocsátást, a betegek korai halálozását okozhatják és növelik az ellátás költségeit.

Kutatási eredmények igazolják, hogy az egészségügyi ellátás során mindegyik hiba előfordulhat.
Nagy visszhangot váltott ki, és számos hasonló kutatás elindítója lett a 2000-ben megjelent „Tévedni emberi dolog” (To Err Is Human: Building a Safer Health System) című könyv, melyet az USA-beli Institute of Medicine jelentett meg. A könyvben közzétett különböző kutatások a kórházi tevékenységek körében igen nagy arányban előforduló ellátási hibákat tárták fel. Eszerint az ellátási hibák következtében nagyjából annyian halnak meg évente az Egyesült Államokban, mint emlőrákban, vagy közlekedési balesetekben, és háromszor annyian, mint AIDS-ben.
A közölt adatok felhívták a figyelmet az ellátás minőségének hibáira. Néhány évvel később, az elkezdődött minőségfejlesztés eredményeként több mutatónál már lényeges javulás volt igazolható, bár néhány betegségnél pl. a cukorbetegség, magasvérnyomás, osteoporosis a kezelés eredményessége még mindig elmaradt a lehetőségektől.

 

Elkerülhető halálozás, betegbiztonság

Az elkerülhető halálozás kategóriájába tartoznak azok a halálesetek, amelyek a megfelelő időben és módon végzett egészségügyi ellátási esetén nem kellett volna bekövetkezniük. Az elkerülhető halálozás két csoportra osztható:
1. Azok a halálokok, amelyek szekunder prevenció alkalmazásával kezelhetők (kezelhető betegségek)
2. Azok az állapotok, amelyek nem közvetlenül az egészségügyi ellátáshoz tartoznak, hanem inter-szektoriális tevékenységekkel (pl. egészségfejlesztés) eredményesen megelőzhetők (megelőzhető betegségek).
A nem kellően eredményes primér prevenció programok, illetve azok hiánya miatt becslések szerint Magyarországon 35000-40000 többlethalálozással kell számolnunk (Tompa, 2009).
Csak a daganatos betegségek megfelelő szűrésével a daganatos halálozásban 3-4 %-os javulást lehetne elérni (Kovács, 2009).

Minőségbiztonság szempontjából külön ki kell emelni a betegbiztonság fogalmát. Ez alatt az egészségügyi ellátás során potenciálisan bekövetkező, elkerülhető egészségkárosodással szembeni védelmet jelenti , és ezen belül legsúlyosabbak azok a halállal végződő események, melyek részben szakmai hibák, de főleg a vezetés, az ellátás folyamatának, és a támogató struktúra minőségének hiányosságaival függnek össze.

 Magyarországra vonatkozóan nem történt olyan átfogó, megalapozott kutatás, mely az egészségügyi ellátás során bekövetkező káresemények gyakoriságát vizsgálta volna. Nemzetközi adatok alapján levonható BECSLÉS szerint 2002-ben a kórházakban folyó akut ellátás során 6 200 –17160 megelőzhető halálozással lehet számolni, mely hanyagságra, nem megfelelő színvonalú ellátásra vezethető vissza.

Tekintettel arra, hogy a hibák kialakulását részben az egyetemi tanulmányok során szerzett ismeret és a gyakorlat igénye közötti szakadék magyarázza, rendszeres továbbképzések szükségesek az ellátás minőségének fejlesztése szempontjából is .  Ugyanakkor, mivel az egészségügyi ellátás minősége és az ellátás során kialakuló nem kíván hatás és betegkockázat között kapcsolat igazolható, szükséges a minőségirányítási rendszer fejlesztése, a gyakorlat folyamatos monitorozása is ezen a területen (Tayloe, 2008).

A rossz minőségű ellátás költségei többek között magukba foglalják a nem költség-hatékony diagnosztikus és terápiás eszközök beszerzését és alkalmazását, a nem megfelelő vagy ismételt diagnosztikai és terápiás eljárások költségeit, a felesleges, illetve szükségtelen visszarendeléseket, a kórházi ápolási idő nem optimális időtartamát.

A fentieken kívül lényeges a lakosság egészségtudatának, a felelős egészségmagatartás fejlesztése, melyek meghatározók a betegségek megelőzésében, illetve a már kialakult betegségek súlyosságának romlásánál.
Az Egészségügyi Világszervezet már az 1990-es évek elején felhívta a figyelmet arra, hogy az egészségfejlesztést az egészségügyi ellátás szerves részének tekinti, mely megvalósításában a kórházaknak is kiemelten fontos szerepük van. A kórházakban folyó egészségfejlesztés támogatása érdekében jelentette meg „Implementing health promotion in hospitals: Manual and self-assessment forms” kiadványát, melyben – minőségmenedzsmenti szemlélettel – ismerteti a kórházi egészségfejlesztés standardjait és indikátorait.

A fenti tevékenységek végső célja a lehető legnagyobb egészségnyereség elérése, mely különösen fontos Magyarország kedvezőtlen népegészségügyi helyzete miatt.
Az előbbiek nem valósíthatók meg a korábban már említett minőségszemlélet nélkül, mely az egészségügyi rendszer működését meghatározó döntéshozóknál és dolgozóknál - az egészségügyi rendszer teljes vertikumában, az egészségügyi szolgáltatók között, illetve azokon belül - segíti a célkitűzések hatékony és eredményes tervezését, azok megvalósulását, és biztosítja a páciensközpontú összehangolt, színvonalas, a hibák folyamatos csökkentésére törekvő gyakorlati ellátását. 

Nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan hazánkban is szükséges az egészségügyi ellátáshoz való, az egészségi állapotnak megfelelő hozzáférés biztosítása, a területi és szervezetek közötti szükségtelen variációjának megszüntetése. „A variációk azonosítása és analízise a minőség elemzésének alapvető ipari alkalmazásai közé tartozik. ... A klinikai gyakorlat szükségtelen variációinak a kiküszöbölése hasonlóan emeli a minőséget az egészségügyben is" (Laffel, 1989).

---

►Kapcsolódó cikk:

Többen halnak meg kórházi fertőzésben, mint közlekedési balesetben