A témakör tartalmaUgrás közvetlenül a kiválasztott részhez
A klinikai hatékonyság fogalma
A klinikai hatékonyság (clinical effectiveness) annak mértéke, hogy az egyéni vagy populációs szinten alkalmazott klinikai beavatkozások elérik-e a kitűzött célt: megőrzik vagy javítják-e az egészséget, és a rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével elérik-e a lehető legnagyobb egészségnyereséget.
Ennek megfelelően a klinikai ellátás akkor hatékony, ha az egészségügyi rendszer céljainak leginkább megfelelő betegcsoport számára a megfelelő szolgáltatásokat gazdaságosan nyújtja, és az erőforrásokat a kitűzött célok érdekében nem lehet eredményesebben felhasználni.
- NHS Executive: Promoting Clinical Effectiveness – A Framework for Action in and through the NHS. NHS, 1996.
- Segall, M.: District health systems in a neoliberal world: a review of five key policy areas. International Journal of Health Planning and Management, 2003; 18: S5–S26.
A bizonyítéktól a betegellátásig
A kutatási eredményeket egészségügyi technológiaértékelés, szakmai irányelvek és helyi ellátási folyamatok közvetítik a gyakorlatba. Minden szinten értékelni kell a bizonyíték minőségét, az alkalmazhatóságot, a kockázatot és az erőforrásigényt.
A megvalósítás lépései
A fejlesztés a jelentős klinikai probléma kiválasztásával indul, majd kritériumok és célértékek meghatározása, kiinduló mérés, okfeltárás, beavatkozás, visszamérés és a fenntarthatóság ellenőrzése következik.
- kutatási bizonyíték és technológiaértékelés;
- irányelv és helyi adaptáció;
- klinikai audit és indikátor;
- fejlesztési beavatkozás;
- re-audit és eredményértékelés.
Egyénre szabott ellátás
A populációs bizonyíték nem helyettesíti az egyéni mérlegelést. A döntésben a társbetegségek, kockázatok, élethelyzet, betegpreferenciák és a várható életminőség egyaránt szerepet kapnak.