A klinikai hatékonyság megvalósítása

Bevezetés

(Gődény Sándor)

„Ha hajót akarsz építeni, a férfiakat ne azért csődítsd össze, hogy fát vágjanak, előkészítsék a szerszámokat és hogy szétosztd közöttük a feladatokat; tanítsd meg őket a végtelen tenger utáni sóvárgásra.”

(Saint-Exupery)

Az egészségügyi ellátás reformjához nem elegendő az egészségügy szerkezetének átalakítása, új finanszírozási formák bevezetése. A tartós, eredményes reformhoz, az ellátás hatékonyságának fejlesztéséhez az irányítást, az egészségügyben dolgozók szemléletét, gondolkozását is át kell hangolni a megváltozott körülményeknek megfelelően. Ebben sokat segíthetnek az egészségüggyel kapcsolatban lévő társtudományok.

A hagyományos egészségügyi ismereteknek, megvan a helye, szerepe az egészségügyi ellátásban, de a társadalom egészségügyi problémáira ez a tudás és szemlélet nagyon sok területen nem tud megfelelően hatékony megoldást nyújtani. Nem szabad tehát mereven elzárkózni attól, hogy az egészségügy panaszaira, az egészségügy reformja során felmerülő kérdések megválaszolására felhasználjuk az egészségügy társtudományai területén dolgozó szakemberek ismereteit is.

Az egészség ügyét szolgáló, tudományos alapokon nyugvó és rendszerszerű megközelítésű ismeret sokat segíthetnek a jelenlegi problémák megoldásában. Magyarországon az egészségügyben csak az utóbbi években érett a helyzet arra, hogy a minőségmenedzsment jelentősége elfogadottá váljon, de ez még korán sem jelenti azt, hogy alapelvei és módszerei gyakorlatban is alkalmazásra kerülnek azokon a területeken, ahol a leginkább szükség lenne erre.

A vezető ipari vállalatok a minőségmenedzsmentet már évtezedek óta a modern vezetési rendszer alapjának tekintik. A minőségmenedzsment, vagy minőség-irányultságú menedzsment rendszer, kulcsfontosságú minőségi alapelemeken nyugszik. A fő hangsúly a felhasználók megértésén és kiszolgálásán van. Elősegíti a hatékony tervezést, folyamatokra koncentráló menedzsmentet és hatékony problémamegoldó technikákat használ. Az eredmények, folyamatok formális felülvizsgálatát tartalmazza és a tervek folyamatos továbbfejlesztését. Megerősíti a vezetői képességeket és elősegíti a csapatmunkát. Végül, de nem utolsósorban elősegíti a szervezetek tanulását és a folyamatosan változó környezethez való alkalmazkodást.

A minőség megítélése sokat változott az évek során. Hagyományosan a minőségbeli törekvések csak a futószalagról lejövő termékek vizsgálatát jelentették. A minőségügyi gyakorlat manapság a folyamatok rendszerszerű fejlesztése által már inkább a megelőzést szolgálja, mint az utólagos vizsgálatot. A vezető vállalatoknál a minőségügyi módszert már minden részlegnél alkalmazzák, beleértve a marketinget és az értékesítést is. Minden országban, minden iparágban, még az oktatásban és a kormányzati szinten is sikeresen alkalmazták.

A minőség meghatározásainak az egészségügyben is óriási tárháza van. Magyarországon 1995-ben a következő meghatározás született meg, amely alapjaiban a mai napig is megállja a helyét.: „Az egészségügyi szolgáltatás minősége olyan értékítélet, mely az egészség megőrzésében, helyreállításában és fenntartásában résztvevők által kinyilvánított és elvárható igények megvalósításának mértékét fejezi ki. A megvalósulás mértéke minden egyes komponens tekintetében az arra jellemző mutatóval írható le.”(EMIKK, 1995)¹

Ugyanakkor a minőség a hatékonyság növeléséről is szól, arról, hogy kevesebb ráfordítással több vagy jobb szolgáltatás valósuljon meg. Ennek eredményeként javul az érdekelt felek, főleg a páciensek megelégedettsége, és az egészségügyi szolgáltatók gazdasági és szakmai eredményei.

A minőségbiztosítás, minőségfejlesztés elvének elfogadása is - bár az utóbbi jelentősége világszerte egyre meghatározóbb a mindennapi egészségügyi ellátás során is - hazánkban ez az ismeret és szemlélet ugyancsak nem épült be a mindennapok gyakorlatába, gyakran a csak formálisan, a gyakorlati egészségügyi munkától elkülönülve csak a minőségirányítási rendszerek működtetésére korlátozódik. Az egészségi ellátás minőségének fejlesztése nem egyenlő az előbbivel. nem csak a vezetők és menedzserek feladata.

A páciensek sorsát gyakran az egészségügyi dolgozó egyéni döntése határozza meg. Ezeknél a döntéseknél még napjainkban is csak a szűkebb értelemben vett egészségügyi ismeretek játszanak meghatározó szerepet, és még mindig nagyon ritkán kerülnek alkalmazásra az egészségügyet körülvevő szaktudományok, mint például az egészségügyi gazdaságtan, egészségügyi menedzsment vagy a minőségmenedzsment eredményei és szempontjai. A napi gyakorlat autonómiájára hivatkozva – főleg az orvosok - még a XXI század elején is sokan elvetik a bizonyítékokon alapuló ellátás szemléletét, azt gyakran „szakácskönyv orvoslás”-nak, „szakácskönyv egészségügyi gyakorlatnak”-nak nevezik. Ugyancsak elutasítják a költség-hatékonysági vizsgálatok eredményeinek felhasználását is, ami a mindennapi ellátás során is hozzásegít ahhoz, hogy az orvos vagy más egészségügyi dolgozó – figyelembe véve a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat- ne csak az ADOTT BETEG, hanem az egész LAKOSSÁG egészségi állapotát javítsa a lehető legnagyobb mértékben.

Ennek érdekében szükséges a minőségszemlélet terjesztése és általános elfogadtatása. A minőségszemlélet kultúra, olyan módszertan, ami támogatja az egészségügyi dolgozókat mindennapi munkájuk elvégzése során.

„A minőségszemlélet filozófia, módszerek és a szervezés forradalma. A minőségszemlélet arra készteti az embereket, hogy nézzenek szembe az érdekek ellentmondásaival, ahol az egyik tényező emelése szükségszerűen maga után vonja a másik tényező csökkenését, és ezekre az ellentmondásokra határozott megoldást dolgozzanak ki.”(Øvretveit,1999)²

A Pro-qaly weblap ennek megvalósulásához kíván segítséget nyújtani. Segíteni annak megértésében, hogy az egészségügyi ellátás gyakorlata nem nélkülözheti a minőségszemléletet. Nem az a kérdés tehát, hogy lehet az egészségügyi ellátás mellett egészségügyi minőségbiztosítással is foglalkozni, hanem az, hogy lehet magas színvonalú és jó minőségű ellátást megvalósítani, hiszen a kettő egymást feltételezi, egymástól elválaszthatatlanok.

¹ EMIKK konszenzus konferencia (Hajdúszoboszló, 1995)

² Øvretveit J.: Minőségszemlélet az egészségügyben. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999.