A témakör tartalmaUgrás közvetlenül a kiválasztott részhez
Eredményesség
Az eredményesség azt mutatja meg, hogy az ellátás a rendelkezésre álló szakmai tudás alapján eléri-e a lehető legjobb egészségi eredményt. Értékeléséhez bizonyítékokra, megfelelő indikátorokra és a kezelés eredményeinek követésére van szükség.
Nem elegendő azt vizsgálni, hogy a beavatkozást elvégezték-e. Azt is mérni kell, hogy javult-e a beteg egészségi állapota, működőképessége, életminősége vagy túlélése, és az eredmény megfelel-e a szakmailag elvárható szintnek.
Elfogadhatóság
Az elfogadhatóság az ellátás emberi oldalát, a beteg tapasztalatát és értékeinek tiszteletét fejezi ki. Ide tartozik a figyelmes bánásmód, az érthető tájékoztatás, a közös döntéshozatal, a méltóság és a magánélet védelme.
Az ellátás akkor elfogadható, ha a beteg biztonságban érzi magát, kérdéseire választ kap, környezetét megfelelőnek találja, és úgy érzi, hogy véleményét és személyes körülményeit figyelembe vették.
Hatékonyság
A hatékonyság azt vizsgálja, hogy az elért egészségi eredmény arányban áll-e a felhasznált erőforrásokkal. Célja nem az ellátás egyszerű olcsóbbá tétele, hanem a lehető legnagyobb egészségnyereség elérése a rendelkezésre álló kapacitások felelős felhasználásával.
Az értékelés során az azonos vagy hasonló eredményt nyújtó ellátási megoldások költségei, időigénye és erőforrás-szükséglete összehasonlítható. A megtakarítás nem járhat a szakmai eredmény vagy a betegbiztonság romlásával.
A klinikai hatékonyság (clinical effectiveness) azt fejezi ki, hogy az egyéni vagy populációs szinten alkalmazott klinikai beavatkozások elérik-e kitűzött céljukat: megőrzik vagy javítják-e az egészséget, és a rendelkezésre álló erőforrások figyelembevételével a lehető legnagyobb egészségnyereséget biztosítják-e. (NHS Executive, 1996)
A klinikai ellátás akkor tekinthető hatékonynak, ha az egészségügyi rendszer céljainak leginkább megfelelő betegcsoport számára a megfelelő szolgáltatásokat gazdaságosan nyújtja, és az erőforrásokat a kitűzött célok érdekében nem lehet eredményesebben felhasználni. (Segall, 2003)
Hozzáférhetőség
A hozzáférhetőség azt jelenti, hogy az emberek akkor és ott jutnak megfelelő ellátáshoz, amikor szükségük van rá. Az akadály lehet földrajzi távolság, fizetési nehézség, hosszú várólista vagy várakozási idő, fizikai korlátozottság, illetve információs vagy kommunikációs probléma.
A szolgáltatás formális megléte önmagában nem bizonyítja a hozzáférést. A betegút tényleges elérhetőségét, folyamatosságát és időszerűségét is vizsgálni kell, különösen a sérülékeny csoportok esetében.
Méltányosság (egyenlőség)
A méltányosság azt vizsgálja, hogy az emberek szükségleteiknek megfelelő, igazságos ellátást kapnak-e, és nem éri-e őket indokolatlan hátrány lakóhelyük, anyagi helyzetük, életkoruk, nemük, fogyatékosságuk vagy más személyes jellemzőjük miatt.
Az egyenlő bánásmód nem mindig jelent azonos ellátást: eltérő szükséglet esetén eltérő támogatás lehet indokolt. Az értékeléshez az eredményeket társadalmi és területi bontásban is követni kell.
Relevancia
A relevancia azt fejezi ki, hogy a szolgáltatások összetétele, kapacitása és egyensúlya megfelel-e az egész lakosság valós egészségi szükségleteinek. Nemcsak az egyes beavatkozások minősége, hanem az ellátórendszer prioritásai is értékelendők.
A releváns ellátórendszer a megelőzés, az alapellátás, a szakellátás, a rehabilitáció és a szociális támogatás arányát a betegségteherhez és a lakossági szükségletekhez igazítja. A betegbiztonság mind a hat dimenzió érvényesülésének alapkövetelménye.