« Vissza

EOQ MNB véleménye a „Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére” vitairat MINŐSÉGFEJLESZTÉS fejezetével kapcsolatban

Az Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága (EOQ MNB) örömmel fogadta, hogy a vitairatban külön fejezet foglalkozik az egészségügyi ellátórendszer minőségének fejlesztésével, melyben már a fejezet elején megfogalmazásra kerül „Az egészségügyi kormányzat a nehéz gazdasági helyzetben kiemelt prioritásként kezeli az egészségügyi szolgáltatások minőségének kérdését, azaz azt, hogy az ellátások során biztonságos, megfelelő, időszerű és ezek eredményeként eredményes és hatékony, a betegek elégedettségét szolgáló betegellátás valósuljon meg. A minőségpolitikai célkitűzések, melyek illeszkednek a hazai egészségpolitikai irányokhoz.”

Ennek fontosságát az EOQ MNB ezúton is szeretné megerősíteni. A minőség fogalma, megnyilvánulási formája folyamatosan fejlődik és egyre meghatározóbb szerepe van, sőt az elmúlt század utolsó évtizedeiben stratégiai kategóriává, az egyik legfontosabb versenytényezővé vált.
A minőségszemlélet, a minőségfejlesztés jelentősége világszerte egyre meghatározóbb a mindennapi egészségügyi ellátásban és a népegészségügyi tevékenységek tervezése, gyakorlati megvalósítása és fejlesztése területén is.
A vitairat nagyon sok fontos kérdést tárgyal, amelyek minőségügyi szempontból is fontosak, és ezek jelentős részét az EOQ MNB is támogatja.

Azonban - a fejlesztési terv eredményes és hatékony megvalósítása érdekében – az EOQ MNB és ezen belül az EOQ MNB Egészségügyi és Szociális Szakbizottsága néhány kritikai észrevételt kíván tenni a minőségfejlesztési fejezettel kapcsolatban, továbbá néhány hiányosságra hívná fel az Egészségügyi Államtitkárság figyelmét.

Az EOQ MNB véleménye szerint a vitairat minőségfejlesztési részének legnagyobb problémája, hogy a megfogalmazott tevékenységek megelőzik a tervezett, átfogó minőségügyi stratégia kialakítását, holott, a stratégia alapján kellene lebontani a konkrét minőségügyi tevékenységeket, melyeknek végső célja- az egészségügyi rendszer támogatásával – a lakosság egészségi állapotának javítása.
Ugyanakkor Magyarországon jelenleg nincs egységes, az egészségügyi minőségügyi stratégia, illetve egészség-orientált minőségügyi stratégia. A minőségügyi tevékenységek gyakran formálisak, nem épültek be sem a döntési mechanizmusokba, sem az egészségügyi ellátás mindennapi gyakorlatába és a népegészségügyi program sem érte el a kívánt eredményt.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretnénk a NEFMI Egészségügyi Államtitkárságát arra, hogy stratégiai tervjavaslatunkat (Javaslat egy komplex, egészség-központú minőségfejlesztési stratégia kialakítására az érdekeltek bevonásával) 2010. szeptember 23-án már átadtuk Dr. Réthelyi Miklós miniszter úrnak, illetve – a 1462-1/ 2010-EUKAB iktatószámú levélben megfogalmazott kérésre – korábban már eljuttattuk az Egészségügyi Államtitkárságra.

Az egészségügy minőségének fejlesztésének az összes érdekelt fél, az egészségügyi kormányzat, a finanszírozó, az orvosi-technikai eszközöket, gyógyszert gyártók és forgalmazók, az egészségügyi szervezetek, az egészségügyi dolgozók, de különösen a páciensek és az egész lakosság igényeinek és szükségleteinek megfelelő komplex stratégia kialakítása szükséges. (WHO, 2008)
Magyarország jelenlegi helyzetében különösen fontos, hogy milyen stratégiával lehet kezelni azt a gazdasági és társadalmi kihívást, hogy a romló egészségügyi finanszírozás mellett fenntartható legyen az egészségügyi rendszer működése, Magyarország lakosságának egészségi állapotában ne következzen be további romlás, és hosszabb távon felzárkózzunk ez európai átlaghoz.

A számítások szerint a munkaképes korúak (15-64 évesek) száma 2050-re 25 százalékkal csökken, miközben az egészségügyi kiadásokban 18 százalékos növekedés várható. Az egészségügyi ellátások finanszírozása pedig már a jelenlegi demográfiai adottságok mellett is komoly problémát jelent.(DG ECFIN)
A 2010szerint 2008-ban a születéskor várható élettartam férfiak között 70 év, nőknél 78 év (átlag: 74,23 év) volt. Ugyanebben az évben az EU átlaga: 79,31 év volt (World Health Statistics).
Különösen aggasztó a korai halálozás aránya és alakulása hazánkban és annak területi egyenlőtlenségei. A korai halálozás az egészségügyi ellátórendszer, és a népegészségügyi programok hiányosságára hívják fel a figyelmet.
A Human Development Index (HDI) alapján, - amely az országokat három szempont (a születéskor várható élettartam, a tudás és az életszínvonal) alapján értékeli - Magyarország 2007-ben a 43. helyet foglalta el az ENSZ 183 országa között. Ugyanebben a statisztikában a születéskor várható élettartam szerint csak a 67. helyet foglaltuk el.
Tekintettel arra, hogy Magyarország sem a természeti, sem a fizikai, sem pedig a pénztőkének nincs bővében, kiemelten nagy figyelemmel kell fordulnunk az emberi és a társadalmi tőkében rejlő lehetőségek felé. Különösen sürgető annak elemzése, hogy van-e nálunk kimutatható összefüggés a gyenge társadalmi tőke és a lakosság tragikus egészségi állapota között.

A fentiek értelmében –az egyéb szükséges változások, mint pl. a kapacitások, az igénybevétel szabályozása, strukturális átszervezés és a költségérzékenység érvényesítése mellett – különösen fontosnak tartjuk a hatékonyság alapelvét előtérbe helyező minőségirányítási elvek és módszerek alkalmazását, melyek szisztematikus alkalmazása eredményesen támogatják az egészségügyi ellátórendszer és Magyarország lakosságának egészségi problémának megoldását.
Komoly hiányossága a minőségfejlesztési fejezetnek, hogy az ott megfogalmazott tervek nem építkeznek az intézmények minőségügyi (minőségfejlesztési, minőségirányítási) tapasztalataira, a szakfelügyelet klinikai auditjaira, a pilotok eredményeire, a meglévő szakmai protokollokra, irányelvekre. Elveti az elmúlt 10-15 év minőségfejlesztés terén elért eredményeit.
Az elmúlt több mint 10 évben a törvényi szabályozás alapján az egészségügyi intézményeknek kötelező belső minőségügyi rendszerüket létrehozni és működtetni. A törvényi szabályozást kiegészíti az Egészségügyi Közlönyben megjelent „Szakmai irányelv az egészségügyi szolgáltató szervezetek belső minőségirányítási rendszeréről, azok követelményeiről” szóló irányelv.
Ennek megvalósítására az egészségügyi szolgáltatók egyrészt az ISO 9000 szabványcsalád szerint, másrészt a Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok (MEES) szerint alakították ki minőségirányítási rendszerüket. E két rendszer tanúsítását a Nemzeti Akkreditáló Testület által akkreditált tanúsító szervezetek végzik.
Mindkét rendszer megköveteli a működés szabályozását, ellenőrzését és az eredmények folyamatos nyomonkövetését, melyeket az egészségügyi ágazat a szakmai indikátorok mérésével valósít meg.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy – figyelembe véve Magyarország jelenlegi gazdasági és minőségügyi helyzetét, továbbá a lakosság igen rossz egészségi állapotát – a leghatékonyabb megoldásnak azt tekintjük, ha az eddigi eredményeinket fejlesztjük tovább. Ebbe a folyamatba természetesen nagyon fontosa a nemzetközi akkreditáció is.

Ezért továbbfejlesztési lehetőségeként a már kialakított eredmények és gyakorlat megtartása mellett, a belső minőségirányításra és a tanúsított rendszerekre épülő integrált, a jelenlegi gyakorlatban már használt, de új elemeket is beépítő, moduláris jellegű szervezeti és szakma specifikus akkreditáció javasolt, melynek szerves részét képezi a belső klinikai audit, ami szakmai garanciát nyújtana az ellátás szakmai eredményének fejlesztésére.

A tervezet az akkreditáció bevezetését javasolja anélkül, hogy hatástanulmányt, egészséghatás vizsgálatot végeztek volna.
Nemzetközi adatok alapján nem rendelkezünk megbízható adattal arra vonatkozóan, hogy melyik minőségstratégia, melyik minőségügyi modellel lehet a legeredményesebben és leghatékonyabban javítani az ellátás minőségét.

Véleményünk szerint nem az a legfontosabb kérdés, hogy tanúsítás vagy akkreditáció, illetve a rendelkezésre álló modellek közül melyiket válasszuk, hanem az, hogy helyi szinten, az adott lakosság epidemiológiai mutatóit, a helyi adottságokat, lehetőségeket, problémákat figyelembe véve – mi a prioritás a minőség fejlesztésének a terén, és erre melyik minőség-modell, módszer a legalkalmasabb, amellyel az ellátás minőségének és a lakosság egészségi állapotának eredményesebb javítása a leghatékonyabb módon megvalósulhat. Ennek érdekében gyakran a különböző modellek integrált alkalmazására van szükség.
Ez természetesen nem zárja ki az egységes szempontokat alkalmazó akkreditációs rendszer működtetését.
Véleményünk szerint az akkreditáció részeként kell tekinteni a jelenleg működő minőségirányítási rendszer fejlesztését és mind a szakfelügyeleti, mind az szervezeti szinten megvalósuló klinikai auditokat. A két elem együtt garantálhatja az elvárt színvonalú, biztonságos betegellátás.
Ugyanakkor nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a felülről jövő szabályozás, akár tanúsítás, akár akkreditáció – csak akkor éri el célját, ha az társul az egészségügyi vezetők és az egészségügyben dolgozók elkötelezettségével, a lakosság aktív bevonásával és egészségfejlesztéssel.
Jelenleg az egészségügyi intézményekben dolgozók motiváltsága és elkötelezettsége elmarad a kívánt szinttől, mely a biztonságos és hatékony működés feltétele, ugyanakkor az intézmények megfelelő működésének biztosítása valamennyi dolgozó érdeke is. Várat magára olyan érdekeltségi rendszer kialakítása, mely biztosítja és garantálja a megfelelő minőségű ellátást.

Mindezek megvalósítása érdekében a következőket javasoljuk:
1. Az interszektoriális minőségügyi együttműködés területeinek kialakítása érdekében az összes érdekelt fél bevonása szükséges (kormányzat, a finanszírozó, az egészségügyi ellátók - beleértve a foglalkozás-egészségügy, iskola-egészségügyet – népegészségügyi szakemberek, oktatási szektor, szociális szektor, az orvosi-technikai eszközöket, gyógyszert gyártók és forgalmazók, egészség-turizmusban érdekelt felek, dolgozók, betegek, lakosság);
2. Egészségügy területén lényeges az eddigi tapasztalatokra épülő integrált rendszer továbbfejlesztése, nemzetközi akkreditáció, a minőségügyi vezetők kompetenciájának meghatározása, a minőségkultúra fejlesztése a dolgozók között;
3. A belső minőségügyi rendszer fejlesztése, tekintettel arra, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint ennek működtetése kötelező egyedül az egészségügyi szervezet számára;
4. A “Szakmai irányelv az egészségügyi minőségirányítási rendszer követelményeiről” (Eü. Min. 2009.) című szakmai anyaghoz módszertani útmutató elkészítését és valamennyi, minőségirányítási rendszert nem működtetető egészségügyi intézménynél belső minőségirányítási rendszer ellenőrzött bevezetését;
5. A nem kívánt események jelentő rendszerének országos bevezetését. A jelentések rendszeres elemzését, a javaslatok közzétételét, az egymástól tanulás szervezett keretek között történő biztosítását;
6. A betegbiztonság nemzeti stratégiájának kidolgozását. Kórházi ellátások során a nem kívánt események számának szignifikáns csökkentését más országok gyakorlatának megfelelően. Ennek feltétele a jelen gyakorlat felmérése. Oki kutatás csak azt követően lehet eredményes, ha tisztában vagyunk a probléma súlyával, mértékével;
7. Szakmai irányelvek és protokollok rendszeres felülvizsgálatát. Még le nem fedett területek, ki nem dolgozott szakmai protokollok meghatározását, kidolgozását. A kidolgozás, fejlesztés támogatását, módszertani útmutatás biztosítását.
8. A hazai szakmai irányelvek és protokollok helyi eljárásrenddé történő alakításához, implementációjához módszertani anyag kidolgozását;
9. A szakmai irányelvekben, protokollokban megfogalmazott bizonyítékokon alapuló ajánlások finanszírozási protokollokba történő átvezetését.
10. Intézményi szinten, egyes szakterületeken belső és külső klinikai auditok rendszeres végzését, eredményeinek bemutatását az EMKI éves jelentésében. Kiemelten fontos a klinikai auditok rendszeres végzése a népegészségügy vagy a finanszírozás szempontjából kritikus területeken;
11. Az intézmények adatgyűjtései, klinikai auditjai a jövőben koordináltan történjenek az audit célok és standardok meghatározása, indikátorok kidolgozása mellett, biztosítva az intézményi mutatók összehasonlítását.
12. Az adatgyűjtés automatizálását, informatikai támogatását;
13. A betegek (lakosság) egysége tájékoztatásának biztosítását a járó és fekvőbeteg intézmények működésével, az elérhető szolgáltatásokkal kapcsolatban;
14. A minőségügyi szakemberek és klinikai mérnökök rendszeres képzésnek és továbbképzésnek kidolgozását és biztosítást;
15. Az alapellátás minőségének fejlesztését és a járóbeteg ellátás minőségfejlesztési területeinek meghatározását, a krónikus betegek gondozásával, illetve a rehabilitációval kapcsolatban, továbbá a megfelelőség, és minőség fogalmának rögzítését.
16. A hotelszolgáltatást nyújtó kórházi osztályok, a betegbiztonságot és az egészségtudatos szemléletet terjesztő gyakorlat és fenntartható működtetés standardjainak kidolgozását, egységes alkalmazását, ellenőrzését;
17. Az intézetek folyamatos tájékoztatását, támogatását, bevonását európai uniós projektek kapcsán minőségfejlesztés, betegbiztonság területén;
18. Az egészségügyi ellátás minőségfejlesztési stratégiájának részletes kidolgozását, társadalmi vitáját és elfogadtatását már 2011. tavaszán.
19. A stratégia megvalósításig, az új gyakorlat bevezetésig terjedő időszakban az intézményi minőségfejlesztési gyakorlat koordinálásának, támogatásának biztosítását. Annak pontos kommunikálását, hogy a megvalósuló stratégia milyen nagyságú forrásallokációt feltételez, és hogyan járul hozzá az ellátás minőségének javuláshoz.

A minőségszemlélet elterjesztése, a minőségbiztosítási és fejlesztési módszerek és modellek szerves integrálása az egészségügyi rendszerbe és minden érdekelt fél tevékenységébe valamint gondolkozásába, továbbá a gazdasági és társadalmi a környezetbe hozzájárulna ahhoz, hogy jelentősen javuljon az egészségügyi rendszer eredményessége, hatékonysága és biztonsága. Mindennek együttes következményeként pedig javulhatna az életmód, az életminőség, a lakosság egészségi állapota, és ezzel együtt a gazdaság versenyképessége is.

Meggyőződésünk, hogy észrevételeink, javaslataink hozzájárulnak ahhoz, hogy a fenti célok megvalósuljanak és Magyarország egészségügye valóban újraéledjen és gyógyuljon.

Budapest, 2010. november 29.

Prof. Dr. Molnár Pál                        Dr. Gődény Sándor
az EOQ MNB elnöke             az Egészségügyi és Szociális Szakbizottság
                                                                     elnöke