Minőség a szakpolitikában

Az új évezred küszöbén zajló gazdasági és társadalmi változások az eddigiekhez képest hatékonyabb szervező, megelőző és gyógyító munkát igényelnek a magyarországi egészségügyi szervezetektől, az egészségügyben dolgozók minden rétegétől.


A WHO az "Egészséget mindenkinek 2000-re" programjában (1984) külön cikkelyben foglalkozik az egészségügyi minőségbiztosítás és fejlesztés fontosságával. 1997-ben az Európa Tanács szakminiszterekből álló Miniszteri Bizottsága ajánlást dolgozott ki az európai országok számára, mely szerint javasolt, hogy "…a tagállamok kormányai teremtsék meg azokat a politikákat és struktúrákat, amelyek támogatják a minőségfejlesztési rendszerek kidolgozását és megvalósítását, vagyis olyan rendszerekét, amelyeknek útján folyamatosan lehet biztosítani és javítani az egészségügyi ellátás minőségét valamennyi ellátási szinten..."

Minőség jelentősége az egészségpolitikában
Minőségügyi stratégia jelentősége
Közpolitika az egészségért és a kormányzás (governance) minősége
A minőségfejlesztés az egészségügyi rendszerek kormányzásában
A jó kormányzás kritériumai
A jó kormányzás szabályozási technikái
Az etika jelentősége az egészségügy jó kormányzásában
A kormányzás szintjei és az együttműködés szerepe
A jó kormányzás lehetőségei és korlátai
A minőségi stratégia fejlesztésének céljai és lehetőségei Magyarországon az egészségügy jó kormányzásában

 

Minőség jelentősége az egészségpolitikában
A hazai egészségpolitika felismerve ennek jelentőségét, az 1998-ban érvénybe lépett egészségügyi törvényben előírja, hogy valamennyi egészségügyi intézményben kötelező minőségügyi rendszert kiépíteni és működtetni. A törvény megvalósulásának érdekében minden egészségügyi dolgozó munkájának szerves részévé válik az egészségügyi minőségbiztosítás és fejlesztés.
 „Jót és jól”, ez az egészségügyi minőségbiztosítás alapelve. Meghatározni a feladatokat és tudományosan rendszerezett kritérium alapján kialakítani azokat a szakmai irányelveket, protokollokat, amelyekre szükségünk van. A tudományos kutatások és egészségügyi technológiaelemzés eredményeire épülő irányelvek gyakorlati alkalmazása a bizonyítékokon alapuló egészségügyi ellátás egyik alappillérje. A szakmai szempontok megvalósulásának monitorozása, a bizonyítékokon alapuló egészségügyi ellátás folyamatos fejlesztése a klinikai audit módszerével lehetséges.

Kudarcra van ítélve az az egészségpolitika, amely a finanszírozási problémák kezelését állítaná a nemzeti egészségstratégia középpontjába. A mindennapi gyógyító gyakorlat tapasztalatai igazolják, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer mellett a szakmai szempontok háttérbe szorulhatnak és a „pontszerző vadászat” miatt az egészségügyben „túltermelési váltság” alakult ki, melyben a minőségre való törekvés helyett a mennyiségi ellátás került előtérbe, amely mind a betegek/páciensek, mind az egészségügyi személyzet számára jelentős megterhelést jelent.

Ugyanakkor nem járható az az út sem, amely a rendelkezésre álló forrásoktól elvonatkoztatva fogalmazna meg gazdaságilag, pénzügyileg alátámaszthatatlan, bár erkölcsileg és szakmailag tökéletesen megalapozott egészségpolitikai programot.

 

Minőségügyi stratégia jelentősége
A szakmai szempontok és finanszírozási lehetőségek közötti ellentmondás feloldásaként, továbbá a magyarországi egészségmutatók javításának egyik kulcskérdéseként, hosszú távú minőségügyi stratégiai terv részeként és kitörési lehetőségnek kell tekinteni az olyan megelőző jellegű tevékenységek politikai támogatását, mint a különböző egészségfejlesztési programok kialakítása, amelyekkel elérhető az egyén felelősségének növelése saját egészségével szemben. Az utóbbi nem valósítható meg a jelenlegi oktatási szerkezetének és folyamatának átalakítása, az egészségügyi ismeretek oktatásának reformja és annak minőségügyi rendszerének kialakítása nélkül. Vizsgálatok igazolják, hogy az egészségügyi oktatásra költött összeg, jobban csökkenti a halálozást, mint ha azt közvetlenül az egészségügyre költenénk (Health for all 2000, WHO). Ezzel összhangban vannak azok a vélemények, amely szerint az egészségügyi ellátás növekvő igénybevétele és az ezzel összefüggő költségrobbanásban alapvető szerepet játszik az, hogy az emberek rossz időben és a nem a megfelelő helyről várják egészségük javulását, hiszen a fokozott igény főleg a már betegek részéről fogalmazódik meg. Az a szemlélet, amely szerint a kevesebb költséggel járó megelőzés hatékonyabb, mint a már kialakult betegség gyógyítása még nem elterjedt el a még egészségesek között. Ez is az iskolai egészségtan oktatásának fontosságára és a ma élő döntéshozó nemzedékek felelősségére hívja fel a figyelmet.

 

Közpolitika az egészségért és a kormányzás (governance) minősége
Az egészségpolitika, az egészséget támogató különböző közpolitikák minőségbiztosításának kérdései a nemzetközi gyakorlatban is rövid múltra tekinthetnek vissza és hazánkban csak most merülnek fel komolyan. Kiindulópontként leszögezhetjük, hogy a jó kormányzás minősége az egészségügy területén nem csupán a rendszer hatékonyabb működéséhez járul hozzá, hanem közvetetten és hosszabb távon lényeges eleme a lakosság egészségi állapota javításának is. Különösen fontos a közszféra egészségügyi intézményei, az államigazgatás működése minőségének fejlesztése. Ehhez elvi politikai támogatásra, a szakmai feltételek kialakítására, megfelelő erőforrásokra és elkülönült munkacsoport létrehozására van szükség összhangban a magyar államigazgatás minőségének fejlesztésére irányuló általános törekvésekkel.

Az elmúlt évtized során a közpolitikával foglalkozó tudományok és a közszféra irányításának szakirodalomban általánosan elfogadottá vált egy új fogalom, amelyet a governance angol kifejezés ír le. A magyar nyelvhasználat még mindig kialakulatlan és bizonytalan e fogalomkörrel kapcsolatban, a továbbiakban a kormányzás szót használjuk. A mindenkori kormányzás meghatározó módon befolyásolja az egyes állampolgárok, a közösségek életét, ezért is kíséri a kormányzás módját és teljesítményét állandó értelmezés és értékelés. A kormányzás ugyanakkor nem egyenlő a kormányzati munkával (government), bár ez az egyik kitüntetett területe. A kormányzás minden olyan megoldást magába foglal, amely révén az emberek közös ügyeiket intézik. A kormányzásban tradíciók és értékek, külső és belső lehetőségek, eszmék és elképzelések, aktuális értelmezések és viták, a múlt eseményei és a jövő víziói egyaránt szerepet játszanak. A kormányzás a politika összetett területe.

A „governance” a kormányzás különböző típusait írja le, annak a folyamata, ahogy társadalmak, illetve szervezetek döntéseket hoznak, abba bevonják az érintetteket és ahogy beszámoltathatók tevékenységükért. Tágabb értelemben a „governance” nemcsak az állami szférát és a kormányzatokat jellemzi, hanem a piacot és a hálózati típusú szervezeteket is. Számunkra az a leglényegesebb, hogy a kormányzás meghatározó szerepet tölt be a döntések minőségében, befolyásolja, hogy melyek azok a politikai eszközök és programok, illetve szolgáltatások és termékek, amelyeket szükségesnek és hatékonynak tartanak, és ezek közül hogyan választják ki és hajtják végre a leginkább a kritériumoknak megfelelőt.
Nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten számos szervezet hoz olyan döntéseket, amelyek befolyásolják az egyes emberek és a közösségek egészségét, jólétét. A „jó igazgatás” koncepciója az egészség szemszögéből mindezen szervezeteknél értelmezhető, döntéshozatali folyamataik, végrehajtási tevékenységük minősége szemszögéből.

A „jó kormányzás” koncepciója magában foglalja azokat a normákat, standardokat és szabályokat, amelyek a közszolgálatban dolgozók és a döntéshozók tevékenységét, meghatározzák a közügyek vitelében, illetve kapcsolatukat az állampolgárokkal. Ilyen módon a jó kormányzás folyamatként is leírható. A normák, standardok s szabályok az egészségügy területén gyorsan változnak, figyelembe véve a hatékonyság és a beszámoltathatóság követelményeit az egészségügyi rendszerben, illetve a népegészségügyben.
A kormányzás mikéntje felfogható alapvető szervezési megfontolásként is, amely alapeleme az egészségügyi rendszerek fejlesztésének. A jó kormányzás különösen jelentős az egészségügyi rendszerekben, mivel a minőség biztosítása megköveteli a rendszerek átláthatóságát, felelősségek világos elosztását és a beszámoltathatóságot, annál is inkább, hiszen az egészségügyben a megfelelő igazgatás híján közvetlen és katasztrofális negatív következményekkel kell számolni az állampolgárok egészsége tekintetében.

 

 A minőségfejlesztés az egészségügyi rendszerek kormányzásában
Az egészségügyi rendszerek igen bonyolultak, magas munkaerő igénnyel, kiemelkedő szakmai követelményekkel és összetett belső viszonyokkal. Az egészségügy a társadalom egyik legrégebbi intézmény rendszere, amely történelmi szakmai tapasztalatok bázisán igen hosszú idő alatt formálódott olyanná, amilyen.Az egészségügyi rendszert nem lehet egyik napról a másikra ötletszerűen változtatgatni. Az egészségügyi rendszerek alapvető céljai általában hosszú távon érhetők csak el. Éppen ezért a közpolitika minőségbiztosítása az egészségügyben folyamatosságot igényel az időben. A jó kormányzás folyamatában nincsenek csodaszerek, csak hosszú távon fenntartható változások lehetnek sikeresek és hatékonyak. A kormányzás minősége pedig következményei alapján értékelhető.

Napjainkban az egészségügy állami irányító szervei Magyarországon, de világszerte is, túlterheltek, a társadalom korösszetételének megváltozása, a járulékfizetők kedvezőtlen aránya és az orvosilag lehetséges illetve gazdaságilag megengedhető ellentmondásai közepette folyamatosan napi gondok megoldásán kell munkálkodniuk. Így aztán kevés ideje és tere van a megfelelő politikai elemzésnek, gondolkodásnak és az igazgatás fejlesztésének. Szükség volna arra, hogy az egészségügyi állami irányítása elsősorban a legfőbb feladataira koncentrálhasson, mint amilyen az egészségpolitika, a tárcaközi koordináció az egészség érdekében, a törvényalkotás, a költségvetés tervezése, az információszerzés és a folyamatok követése. Ugyanakkor a tárca irányítása egy sor funkciót megoszthat más olyan szakmai és köztestületekkel, amelyek azt szintén hatékonyan gyakorolhatják.

 

A jó kormányzás kritériumai
Az Európa Tanács és a WHO szakértői csoportja a jó kormányzás minőségének értékelése szemszögéből a következő kritériumokat tartja a legfontosabbnak:

  • Hatalom és részvétel
  • Legitimáció
  • A döntésekben érintettek szavának megfelelő érvényesítése
  • Átláthatóság
  • Beszámoltathatóság
  • Kompetencia, beleértve a korrupció visszaszorítását
  • A törvény tisztelete és méltányos alkalmazása

Az egészségügy vonatkozásában a hatékonyan működő szervezetek minőségi kritériumait Dodson és Smith (2003) a következőkben látják:

  • Hogy a vezetők, vezetői testületek és menedzserek kötelezettségei, felelőssége és szerepei világosan meg legyenek határozva a közpolitika részéről és ennek érvényt is szerezzenek.
  • Hogy a döntéshozatal felelős és méltányos legyen.
  • Hogy a vezető testületek hatékony méretűek, szintűek és összetételűek legyenek, amely képessé teszi őket feladataik gyakorlására.
  • Hogy a vezetői testületek és szervezetek pontosan értsék feladataikat, felelősségüket és kötelezettségeiket, fel tudják mérni a kockázatokat és érvényre tudják juttatni tagjaik jogait és érdekeit.
  • Hogy a jogok és felelősségek rendszere rendszeres időközzel felülvizsgálatra kerüljön
  • Hogy a vezető testületek tagjainak, a vezetőknek és menedzsereknek anyagi juttatásai átláthatóan kerüljenek meghatározásra és összefüggjenek teljesítményükkel.
  • Hogy a vezetők és beosztottak képzettek, hozzáértők legyenek és részesüljenek a megfelelő továbbképzésben.
  • Hogy létezzenek hatékony mechanizmusok a panaszok, kifogások elbírálására és a felelősség megállapítására.
  • Hogy a civil társadalom rendelkezzék olyan szervezetekkel, amelyek képesek figyelemmel követni és ellenőrizni az állami szervezetek, illetve a projektek döntéshozatalát és működését.
  • Hogy a demokratikus, választáson alapuló döntéseket minél szélesebb körben alkalmazzák.

A népegészségügy területén különösen fontos a közösség és az érintettek részvételének a kérdése, ez vonatkozik az egészség társadalmi gazdasági meghatározóinak kezelési mechanizmusaira is.

Az Egyesült Királyságban 2008-ban dolgoztak ki egy kritériumrendszert a népegészségügyben a jó kormányzás biztosítása céljából. Ennek induló alapelvei lényegében azonosak az Egyesült Királyságban általánosan alkalmazott (az ú.n. Nolan Bizottság által megállapított) főbb dimenziókkal, amelyek a közéletben érvényesítendő standardokat határozzák meg. Ezek a következők:

  • nyitottság
  • integritás
  • beszámoltathatóság
  • önállóság
  • becsületesség
  • vezetőkészség
  • tárgyilagosság

Ennek megfelelően a kidolgozott igen részletes kritériumrendszer százas nagyságrendű kérdést tartalmaz a következő fejezetekre tagolva:

  • vezetés
  • tervezés
  • jelentési kötelezettségek
  • döntéshozatal
  • magatartás szabályok
  • a pénzügyek kezelése
  • konzultáció
  • kommunikáció
  • kinevezések
  • panaszok
  • jogszerűség
  • auditálás

A kritériumrendszer szerzői hangsúlyozzák, hogy ennek elsősorban gondolkodás segítő szerepe kell legyen a kormányzás minőségének megítélése és javítása szempontjából, nem tekintik a kidolgozott eszközt véglegesnek és lezártnak.

 

A jó kormányzás szabályozási technikái
A jó kormányzás minőségének biztosítását az egészségügyben általában a formális szabályozás (jog és egyéb kötelező szabályzó elemek) a társadalmi normák informális rendszere és az önkéntes önszabályozás különböző formái együttesen alakítják. Az egészségügyi rendszer igazgatásában a formális szabályozás alapvető jelentőségű, ez adja meg a szervezetek működésének jogalapját, az egyes szereplők tevékenységének főbb kereteit az államigazgatás központi, regionális és helyi szerveinek működésétől a biztosítón át az egyes egészségügyi intézmények működéséig.
A jogi keretek az egészségügyi rendszer szabályozásának formális alapját jelentik. E szabályzók azonban egy tágabb hálózatba ágyazódnak, amelyet a kultúra, a társadalmi etosz, a szokások által meghatározott társadalmi normák jelentenek. Ezek az informális normák döntő jelentőségűek a jogi szabályzók érvényesítése, a kormányzás minőségének biztosítása szemszögéből. A formális és informális elemek interakciója különösen fontos és jellemző az egészségügyi rendszerben, amely a modern társadalmak talán legbonyolultabb intézménye, amelyben az értékek olyan meghatározó szerepet játszanak és a lehetséges érdekkonfliktusok annyi gondot okozhatnak.

Az egészségügyi rendszerek összetettsége azzal is jár, hogy képtelenség minden egyes szereplő és azok közötti viszony formális jogi szabályozása, nem véletlen módon az orvosi és egyéb egészségügyi szakmákban különös jelentősége van a szakmai etikának és az önkéntes megállapodásoknak, a hippokrateszi eskütől a modern önszabályozó megoldásokig. Az önszabályozás a közpolitika igen fontos és Magyarországon nem minden területen kellő mértékben alkalmazott eszköze a társadalmi célok elérése és az igazgatás minősége biztosításának. Különösen fontos elemei az önszabályozásnak a magatartás kódexek. Ezek önkéntes csatlakozáson alapulnak, ugyanakkor a közpolitikának is fontos részei, így átláthatóak és közfelügyelet alatt állnak. A magatartás kódexek az egészségügyi tevékenységek igen széles körét foghatják át, mint amilyen az etikai magatartás, az érdekkonfliktus, a szakmai standardok, a közszolgálatban elvárható magatartás, a jelentési és beszámoltatási kötelezettség, stb. Az ilyen magatartás kódexek tartalmazzák a csatlakozás feltételeit, a szabályok betartásának az ellenőrzését és a kódex be nem tartásának szankcionáló következményeit.

 

Az etika jelentősége az egészségügy jó kormányzásában
Az egészségügy irányítási kérdései között az etikai szempontoknak jelentős a súlya, különösen az érdekkonfliktusok kezelése tekintetében, a korrupció visszaszorítására irányuló intézkedésekben. Az átláthatóság az egészségügyi rendszerek etikus irányítási módjának előfeltétele. Az átláthatóság elve azt jelenti, hogy az egészségügyi rendszerek irányításának érintettjei, igénybevevői ismerhessék az alapvető tényeket, de azokat a mechanizmusokat és folyamatokat is, amelyek az egészségügy működését jellemzik. Az egészségügy intézményeinek, vezetőinek, a közszféra dolgozóinak kötelessége, hogy láthatóan, érthetően és az elvárható módon cselekedjenek. Az egészségügyi rendszer irányításának etikus működtetésében alapvető kérdés a korrupció különböző formái elleni harc. A korrupció révén az irányítás alapvető céljai torzulhatnak el, másodlagos és magán jellegű érdekek révén (ezek lehetnek pénzügyi, hatalmi, presztízs vagy karrierrel összefüggő érdekek, szívességcsere). A különböző etikai problémák mögött általában egyéni morális hibákon túl versengés, érdekkonfliktus, eltérő társadalmi és szakmai szerepek nyilvánulnak meg. Arra van szükség, hogy a korrupció rendszerfüggő okait az irányítás szisztematikusan feltárja, önmagában a korrupciót elkövetők egyéni megnevezése és megbüntetése nem elégséges a jó irányítás minőségbiztosítása szemszögéből.

 

A kormányzás szintjei és az együttműködés szerepe
Az egészségügyi rendszerben, illetve a népegészségügyben a kormányzás minősége nagymértékben függ az együttműködési képességtől- a központi, a regionális és a helyi politika közt, az egészségügyi ágazat és más ágazatok közt, az egészségügyi ellátórendszer és a népegészségügy közt- fölvetve a különböző szintek és területek közötti lehető legjobb és leghatékonyabb munkamegosztás kérdését.
Mivel a különböző szintek és ágazatok közötti együttműködés a jobb egészség érdekében az egészségügyi rendszer sikeres működése szempontjából kiemelkedő kérdés, ezért fontos, hogy a minőségbiztosítás elvei a különböző szinteken és területeken egyaránt érvényesüljenek. Így pl. az egyes érdekeltek bevonása a helyi szintű projektekbe alapvető az egész egészségügyi rendszer igazgatási minőségének biztosítása szemszögéből, egyben elősegítheti az ahhoz szükséges közösségi támogatást. Másrészről pedig a helyi és regionális szintű egészségügy és népegészségügy nem működhet elszigetelten: a nemzeti és adott esetben európai szint meghatározó számukra a politikai keretek, a jogalap, a pénzügyi és szakmai eszköztár biztosítása szempontjából. A rendszer működésének alapelve az, hogy a kormányzás egyes szintjei kölcsönösen erősítsék egymást, és hogy az egyes döntéseket a leginkább megfelelő szinten hozzák meg.
Az igazgatás megfelelő szintje meghatározása során a szubszidiaritás elvét kell figyelembe venni. Az Európai Unióban egyre inkább érvényesülő kormányzási elem lényege az alku és a körültekintő mérlegelés, ami összekapcsolja az európai, a nemzeti és a helyi szinteket. Ez egy olyan többszereplős folyamat, amelyben a közintézmények mellett magánvállalkozások és civil szervezetek (ezen belül közérdek érvényesítő csoportok) is megjelennek. A mai magyar egészségügy kormányzását még sok tekintetben a „siló elv” fentről lefelé irányuló vertikalitása uralja, és a szubszidiaritás megfontolásai kevés teret kapnak.

 

A jó kormányzás lehetőségei és korlátai
A jó kormányzás elősegíti a gazdasági növekedést és társadalmi fejlődést, a jobb minőségű és hozzáférhetőbb egészségügyi ellátást. Megfordítva azonban az összefüggés nem áll: a gazdasági növekedés, a jövedelmek emelkedése nem eredményezi automatikusan a kormányzás minőségének a javulását sem az egészségügyben sem más téren. Az államigazgatási intézmények működésének minősége, a normakövetés nem következik a gazdaság növekedéséből, a kormányzás minősége a magyar egészségügyben kevéssé javult az elmúlt évtizedben – annak ellenére, hogy a válság előtt a KSH a gazdasági mutatók javulását regisztrálta az adott időszakban.
A transzparencia, az átláthatóság, a számonkérhetőség kulcsfontosságú, ha javítani akarunk a kormányzás minőségén. Ott, ahol a kormány megteheti, hogy eltitkolja, meghamisítja a makrogazdasági adatokat, nem elég független és kritikus a sajtó, az országgyűlés nem képes megfelelően ellenőrizni a kormányt stb., ott a kormányzás minősége romlik. Megfordítva: az átláthatóság, beszámoltathatóság előmozdítása a legfontosabb megteendő lépés, ha javítani akarunk a kormányzás minőségén.

Azokban az országokban, amelyekben a kormányzat elszámoltathatósága, számonkérhetősége hiányos, ott gyakran tapasztalható, hogy az államot a gazdasági érdekcsoportok, vagy akár egyes nagyvállalatok a befolyásuk alatt tartják. A politikai és a gazdasági folyamatok összefonódnak, a lobbizás, az informális „érdekérvényesítő képesség” lesz a szabály. Az egészségügy területén különösen veszélyes az állami intézmények kormányzása és a magánszféra közti szívességcsere vagy összefonódás.
A hazai tapasztalatok sem igazolják, hogy megfelelő törvénykezéssel és felelős állami szervek létrehozásával önmagában elérhető a privát szféra transzparenciájának növelése, és az illegitim lobbizás, korrupció visszaszorítása. Amit mi gyakran „urambátyám országa” magyar betegségeként szemlélünk, az a nemzetközi szakirodalomban „state capture”-nek nevezett jelenség. Számos európai országban is realitás az állam politikai autonómiájának az utóbbi évtizedben bekövetkezett csökkenése, a gazdasági érdekek meghatározó befolyása.

Nem elegendő tehát a kormányzat intézményeire, a jogszabályokra összpontosítani, ha javítani akarunk a kormányzás minőségén. A governance értelmében vett olyan alapkérdésekre kell a magyar egészségügy irányításában is összpontosítani, mint a transzparencia, a számonkérhetőség biztosítása, az érdekeltek bevonása a döntésekbe, új kommunikációs – és ellenőrző – fórumok létrehozása, a magánszféra önszabályozó intézményeinek létrehozása, a verseny tisztaságának biztosítása, a civil aktivizmus és a sajtó megerősítése.

 

A minőségi stratégia fejlesztésének céljai és lehetőségei Magyarországon az egészségügy jó kormányzásában
Az egészségügyben a jó kormányzás alapfeladata, hogy kezelje az együttműködés és a beszámoltathatóság között a valóságban feszülő ellentmondást: a jó kormányzás a közpolitikát egy szélesebb perspektívába helyezi, amelyben a köz-és magánszféra és a civil társadalom együttműködik. E keretek között biztosít dinamikus és realista egészségpolitikai megvalósítást, amely figyelembe veszi az egyes érintettek és érdekeltek elképzeléseit, napirendjét és értékeit és ily módon alapozza meg a kedvező irányú változásokat.

A jó kormányzás normatív jellegű, olyan értékeket képvisel, mint a nyitottság, átláthatóság, beszámoltathatóság és a kételkedés joga. Lényegét úgy is megfogalmazhatjuk, mint a mindenki számára győztes szituációk folytonos keresését az alapvető értékek érvényesítése mellett. A modern társadalom egyre bonyolultabb politikai viszonyai, kihívásai közepette a közpolitikai tevékenység minőségének fontossága nő.

A rövid távú cél egy széleskörű szakmapolitikai konszenzus kialakítása a jó kormányzás hazai standardjairól az egészségügy területén. Különösen fontos az egészségügyben működő közintézmények ilyen szempontú minőségbiztosítási kritérium rendszerének és az egyes közszolgálatban különösen pedig a népegészségügyben dolgozó tisztviselők magatartási kritérium rendszerének a kidolgozása.

Célszerű lenne munkacsoportot létrehozni az egészségügyi kormányzás minősége fejlesztési lehetőségeinek pontos meghatározására, az ennek alapján várható eredmények és előnyök pontosítására és az ágazati politikában érvényesíthető minőségügyi stratégia fejlesztésére.
Egy ilyen stratégia kidolgozása és megvalósítása korunk követelménye, összhangban az Európai Unió kormányzásra vonatkozó dokumentumaival és az ország előtt álló közpolitikai kihívásokkal. Az egészségügyben a kormányzás minőségét számos európai országban jelenleg is vizsgálják és mérik. Jó példát szolgáltatnak erre az Európai Unió, a WHO, az Európa Tanács, különböző nemzetközi civil szervezetek és egyes nyugat-európai országok. Az Európa Tanács napirendjén jelenleg is szerepel egy miniszteri ajánlás a jó kormányzás fejlesztéséről az egészségügyi rendszerekben, melynek keretében a továbbiakban nemzetközileg is alkalmazható kritérium rendszer kidolgozására is sor kerül.

A jó kormányzás elősegítése érdekében szükséges minőségfejlesztés az egészségügyben, nem elsősorban pénzt, hanem erkölcsi, politikai elkötelezettséget igényel. Szükséges azonban a területen rendelkezésre álló szakemberállomány fejlesztése és egy munkabizottság tevékenységének finanszírozása, amely a szükséges elveket és kritériumokat kidolgozza.
A jó kormányzás elveinek és gyakorlatának minőségi fejlesztése az ágazat és a tárca irányításának támogatásával képzelhető csak el a magyar államigazgatás általános törekvéseivel integrált módon, ugyanakkor specifikus hangsúlyt helyezve az egészségügyi ellátás és a népegészségügy sajátosságaira.

(Forrás: Dr. Makara Péter: Minőségfejlesztés a szakpolitikában. DEMIN X Kiadvány, 2010.)

Lásd még:
►A minőség globális kihívásai

►Javaslat egy komplex, egészség-központú minőségfejlesztési stratégia kialakítására az érdekeltek bevonásával

Hozzászólások

Nincs hozzászólás...

Hozzászólás előtt be kell jelentkezni:
BELÉPÉS

Legfrissebb hozzászólások